JACQUELINE DOUET-AURIOL – Asszony Sasszárnyakkal

„Párizs legszebb asszonya”, az a méltóságteljes cím, melyet Jacqueline Douet-Auriolt viselt, a második világháború befejezése után, miután, mint a francia pilótanő, élete folyamán közel 50 féle, és fajta repülőgéppel repült.

De semmi sem tart örökké.


1949. július 11.-én Jacquelin gépe lezuhan, s miközben a mentő szirénázva rohan az összetört testű 31 éves asszonnyal a közeli kórházba, hiszen háromszoros koponya, borda és lábszártöréssel fekszik a hordágyon, aggódó apósához az akkori Francia Köztársasági elnökhöz a következő kérdést intézi: Mikor repülhetek ismét? Van egyáltalán szemem?

S, győz… a repülés, az örök szabadság utáni vágya talpra állítja. Újan, teljesen átoperált arccal, ismét nekiindul, hogy legyőzze a magasságokat… és sikerült neki.

Első nő, pilóta aki, egyszerre: vadászgép, csapatszállító, és a híres szuperszonikus Concorde uralkodónője lesz, hogy végül megkaphassa Franciaország legnagyobb kitüntetését, melyet csak kivételes emberek birtokoltak, a „Francia Becsületrendet”.

Marie – Thérése Suzanne Douet 1917. november. 5-én született Challasban, hogy 1938 – ban mint Párizs legszebb asszonya lépjen be a történelembe, azzal, hogy az akkori Francia Köztársaság elnökének, menye lesz.  Nantban járt iskolába, hogy később művészetet tanuljon a Párizsi L’Ecole du Louvre-i főiskolán. A repüléssel férje Paul Auriol segítségével ismerkedik meg, és azonnal megragadja az érdekes kihívás.  Sokkal könnyebben tanul, mint az oldalbordája, és 1947 –ben már pilótaengedélyt kap. Ez azonban kevésnek tűnik számára. Elhatározása végleges, ezért katonai pilóta lesz. Küzdelmek sora következik, hiszen katonai gépeken repülni, nem egyszerű feladat. Jacquelin azonban nem adja fel. Biztos kézzel tartja a botkormányt, és minden akadályt sikerül elhárítania. Később könyvében „Vivre et Voler” (A repülésnek élek), ezt a következőképp fogalmazza meg: „ A repülőgép, a levegő és én, szinte eggyé váltunk. A föld megszűnt számomra létezni. Legyőztem a végtelen légóceánt, ahol egyedül lehettem, megmérgezve a szél és a végtelen szabadság fullánkjával.”

A légi katasztrófa

Már, mint jól képzett pilóta, a katasztrófát megelőző héten fantasztikus repülés mutatványaival nyűgözte le a közönséget, majd azon a bizonyos július 11-én, hárman indulnak el, rutinszerű próbarepülésre egy négyszemélyes hidroplánnal. A gépet Jacquleline társa Mingam vezeti, és vét. Párizstól alig pár kilométernyire, megpróbálnak leszállást végrehajtani a Szajna vízére, de a gép, mint labda pattan vissza a folyó tükrétől, majd a másik pillanatban felrobban.

A két társ, karcolásokkal megússza, ám Jacquelin sérülései borzalmasak. Egy húscafat az egész asszony, nincs arca, orra hiányzik, mindkét csípője törött, álla hiányzik, koponyacsontja három helyen beszakadt, törött a lába, és bordái. 31 éves ekkor. A korházba szállítás után, kétévi gyógykezelés következik. Klinikáról, klinikára szállítják, hogy végül az amerikaiak siessenek segítségére plasztikai sebészetükkel. Új arcot, kap, de még évekig jár bekötözött fejjel, mint egy múmia.

A gyógykezelések úgymond „pihenőnapjaiban”, amikor épen nem műtötték, vagy nyújtották, elhatározza, hogy ismét visszatér a repüléshez, ezért helikopterirányító tanfolyamra jár, az amerikai „Bell Aircraft Corporation” belül működő iskolába. 1951-ben megkapja a helikopterpilóta engedély az Egyesült Államokban. Így tér haza Párizsba családjához, megújulva, lélekben és testben. Egy átalakult asszony lép Európa földjére, és elkezdődnek kalandjai, melyet később „élete legszebb pillanatainak” nevez majd.

A női lovag

A kielégítetlen repülési vágy, amely felépülését is segítette, arra sugallta, hogy vadászpilóta oktató legyen. Ezért pilótának jelentkezik, Franciaország legjobb kiképzőbázisán, az Org melletti Brétignyban. Mivel engedélyt kap, hogy a francia légierőnél rendszeresített brit „Vámpír” vadászgépeken repüljön, úgy határoz, megpróbálja megdönteni az akkori gyorsasági világrekordot. Elhatározását megosztja az akkori Vezérkari főnökkel Francois Lasherrel, aki lelkesen fogadja szándékát. Pár hetes gyakorlás után, áthelyezést kér, majd kap a Dél – Franciaországi légi bázisra, ahol is 1951. május 11-én, sikerült megvalósítania álmát. Az első nő volt a világon, aki eléri a 817,9 km/órás sebességet, s így megdönti riválisa az amerikai Jacquelin Cochran, gyorsasági rekordját, aki 1947-ben 100 km kört repülve egy P-51-es gépen 755,5 km/h sebességgel tartotta a csúcsot.

Ez az esemény kezdete volt csupán annak a lelki – légi harcnak, melyet a két kiváló pilótanő között zajlott éveken keresztül. Különös, de ez a rivalizálás nem ellenséggé, hanem legjobb barátnőkké formálta őket, egészen annyira, hogy Cochran az, aki Jacquelint a „Harmon” érdemrendre javasolja, ami tudva levő a világ legjobb pilótáinak jár csupán. 1952-ben, maga Henry Truman az Egyesült Államok elnöke tűzi Jacquelin Duet-Auriol mellére a megérdemelt kitüntetést.

A kiválóak, tagjaként

Az első gyorsasági győzelem után, Jacquelin 35 éves, amikor ismét iskolába kezd járni. Ám ez már nem a művészeti főiskola. Két év küzdelem után, első nő a világon, aki megkapja a vadászpilóta – kiképző 29. számú igazolványt. Valódi oktató lesz. Pályafutása során közel ötven féle, és fajta géppel repült, 1962. június 22-én, egy Mirage III C géppel újabb világcsúcsot állít fel, eléri 2.038 km/h szuperszonikus sebességet, és ezzel legyőzi a férfiakat.

De ő az, aki magassági világrekordot ér el ugyanez napon, 3 perc alatt megtéve 63 mérföldet, 12.400 méter magasan. S, a sort folytathatnánk…

Negyvenöt évesen még kiképző tiszt, majd a Concorde szuperszonikus utasszállító pilótája, hogy később az ENSZ Párizsi irodájának munkatársa legyen. Számos kitüntetés viselője, kezdve a „francia becsületrenddel”, melyet csak a legkiválóbbak szoktak megkapni.

Párizsban érte utol a halál, 2000. február 11-én, 83 életévében. A legnagyobb tiszteletadással temették el.


Forgó


Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.