Kipróbáltuk a szabadulós játékot

Megosztás

exitA hétvégén a barátokkal élményre vágytunk, olyanra, ami szórakoztat és nem hátrány, ha gondolkodni is kell hozzá, no és persze vicces is.

A Facebook egyik “áldásos” hatása, hogy látod az ismerőseid által feltöltött fotókból, hogy ki  merre járt, mivel múlatta az időt. Így  találtam rá én is a szegedi EXIT szabadulós játékra, ami tulajdonképpen egy számítógépes játék valós változata.  Maga a játék 20 négyzetméternyi területen történik, ami az elején engem meglepett, mert attól tartottam, hogy az alapterület szűkössége miatt a játék veszíteni fog a minőségéből, az élvezeti értékéből. De nem így lett!

A játékban 60 perc állt rendelkezésünkre, hogy egy dolgozó szobának berendezett helyiségből két zárt ajtón keresztül kijussunk az utcára. A segítséget a játékvezető megadta az elején: addig kutakodjunk, keressünk (nem feltétlenül) hasznosnak tűnő dolgokat, míg a feladat-láncolat végén sikerül kinyitni az ajtót.  A játék ideje alatt webkamerán keresztül nézett és hallott minket, s mikor már végképp rossz nyomon jártunk, és olyan dolgot akartunk megfejteni a kijutás érdekében, ami nem is volt a játék része, akkor beszólt egy adó- vevőn  és egy rejtélyes mondattal a megoldás felé terelt. Előfordult, hogy a játék megrekedt, csak úgy lézengtünk a szoba közepén, tanakodva, hogy vajon mit nem vettünk észre, és akkor egy csőpostán megkaptuk két tárgy képét egy papírra rajzolva és azok kombinálásával jutottunk el a következő lépésig.

Rengeteg számzárat találtunk, dobozokat, rejtett helyiséget, kulcsokat, lakatokat, zene lejátszót, régi fényképeket, látszólag értéktelen, az ügy szempontjából felesleges holmit. De persze csak elsőre tűnik kacatnak!

Nagyon sokat nevettünk az egy óra alatt, mindent kihúztunk, bedugtunk, mindenhova benéztünk, benyúltunk a cél érdekében.  Négyen voltunk, négy eltérő habitusú, gondolkodású ember, óhatatlanul is kialakultak a szerepek: egyikünk a munkafolyamatok megszervezésében, a felkutatásban, a másikunk a kódfejtésben, kitartásban,  bátorságban, a kreativitásban volt erős.

Közepes időeredménnyel zártuk a feladatot. :) Szerintem gyorsabbak lettünk volna, ha jobb a zenei hallásunk. :)  Kettős érzéssel távoztam a helyszínről, mert bár arra törekedtem, hogy mihamarabb kijussunk a pincéből, de olyan jól éreztem magam, hogy sokkal tovább szerettem volna játszani!

Már most nagyon várjuk a következő pályát, hogy újra nekivághassunk a próbának!

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.