Lányi Zsuzsával beszélgettünk

 

A gyerekek kedvenc óvónénijével, a mosolygós, fitt és energikus Lányi Zsuzsával beszélgettünk.

Lányi Zsuzsi, a  Brunszvik Teréz  ovi szőlő csoportjában óvónéni, rendszeresen különórát tart, mindemellett a nap 24 órájában édesanya. S mindezt töretlen lendülettel.

 

Gyerekek között vagy egész nap, hogy bírod energiával és hanggal?

A hangomat nem csak itt az oviban használom, hanem különórákon is, így az nehezen bírja. A magas hangokat néha nehéz már kiénekelni (nevet).  Energiával? Oly sok szépsége van ennek a szakmának, hogy be tudunk úgy ide jönni nap, mint nap, hogy a szép oldalát kapjuk. Például abból mindig energiát merítünk, amikor a gyerekek szépen verselnek, odabújnak hozzánk, dicsérnek minket, ez feltölti az embert, hogy van értelme ezt csinálni.

Miért választottad ezt a szép hivatást?

Nekem ez családi elhivatottság. Apukám pedagógus volt, mi hárman voltunk testvérek. Én mindig szerettem a kicsiket dajkálni, már iskolás koromban is tudtam, hogy az óvónőség felé akarok orientálódni. A gyerekszeretetem mindig is megvolt. Meg is találom velük a hangot, ők is elfogadnak, szívesen odajönnek hozzám megbeszélni a kis problémáikat.

Hány kisgyerek ballagott már el a csoportodból? Milyen tanácsot csomagolsz nekik útravalónak?

Összesen a 22 év alatt? Nagyon sok, több száz. Az első csoportomban 36 gyerek volt a Nádor utcán. Egy kis verset szoktunk a ballagó tarisznyába csomagolni, egy kis „életbölcsességet”. Kaptunk visszajelzést anyukától, hogy a már iskolás kislány elő- elővette a versikét, olvasgatta. Öröm látni, hogy van foganatja. Alapvetően az együtt eltöltött három- négy év is használható alapot ad nekik az élethez.

Vannak hozzád visszalátogató kisiskolások?

Igen, főleg testvérek. De van olyan is, hogy hazafelé menet benéz, szétnéz, megállapítja, hogy neki itt nincs már ismerőse, beszélünk pár szót és megy is tovább.

Véleményed szerint a vegyes csoport vagy a tiszta csoport az ideálisabb a kisgyerekek számára?

Én már hosszú  évek óta vegyes csoportban dolgozom. Van természetesen előnye is és hátránya is, de a vegyes csoport talán jobban felkészíti a gyereket az életre. Az életben is heterogén közösségbe kerül. Tudnia kell egyaránt a kicsikkel és az idősebbekkel is viselkedni, foglalkozni, megtalálni velük a hangot. Meg kell tanulnia alkalmazkodni hozzájuk, elfogadni az erőviszonyokat, és azt is hogyan kérjen, és hogyan adjon segítséget. Szeretek vegyes csoportban dolgozni, a kicsiknek nem nehéz ez a közösség, hiszen nem éri őket hátrány. Amíg a kicsikkel foglalkozunk, addig a nagyok játszanak, majd fordítva. Inkább a pedagógusnak nehéz egyszerre három korosztályra felkészülni, külön foglalkoztatni őket.

Hogyan látod a mostani ovisokat, miben különböznek az ezelőtt tíz  évvel oviba járt kisgyerekektől?

A neveltségi szintben biztos. Nincs meg az a szabálytudat, az a tisztelet, ami a régi gyerekeknél még megvolt. Többnyire a szülők részéről sincs meg a tisztelet és az elfogadás a pedagógus munkája iránt. A most érvényben lévő család – óvoda baráti együttműködése azt eredményezi, hogy a szülő és az óvónő kapcsolatának határai elmosódnak és ez látszik a gyerekeken is.

Mit vettél  észre az elmúlt évtizedekben: a családban megváltozott a gyermek helye és szerepe?

Nagyon megváltozott, szerintem. Régebben a gyerek alkalmazkodott a szülő döntéséhez, most ez fordult, mert sok szülő azt hiszi, hogy akkor szereti igazán a gyermekét, ha mindig, mindent megad neki, és minden úgy történik a családban, ahogy a kisgyerek akarja.
Ez szerintem téves, mert a gyereknek kell az a fajta biztonság, amit az ő életét irányító szülei tudnak nyújtani. Ha mindig, minden a kedve szerint történik, akkor nagy kudarcok fogják érni, ha kikerül az életbe, ott nem fog minden az ölébe pottyanni, küzdenie kell majd.

Mit gondolsz a külön gyermekszobáról? Kell  a gyereknek vagy ott kezdi el kirekeszteni a szülő a gyermeket a közeléből?

Szerintem ott nem kezdődik el kirekesztés, ha a gyerekszoba úgy van használva, amire való. Kell a gyerekszoba, ahol nem kell mindig rendet pakolni, legyen meg az esélye annak, hogy a gyerek visszatérhessen a játékba vacsora, vagy fürdés után.
Persze azért pakolja el a szobáját hetente egyszer, vagy ha már nem azokkal a játékokkal szeretne játszani!  De mindenképp legyen saját birodalma. A nappali így rendben lehet, nem kell játékokon átbukdácsolni, a szülőnek is van így egy helye, ahol leengedhet egy picit.
Csak azért járjon be néha a szülő is abba a gyerekszobába, legyen gyerek vele együtt!

Mennyire vannak leterhelve a kicsik az óvodai oktatás-nevelés időszaka alatt?

Egyre jobban, viszont a szülő is nyomja az ovira a súlyt, hiszen már a beiratkozáskor a külön foglalkozásokat keresik. Másrészről az iskola is szeretné, hogy a gyerek úgy kerüljön hozzájuk, hogy már kellően fel legyen készülve a feladatlapok használatának ismeretére, legyen türelmük az órákat végigülni. Iskola előtti évben azért mi is leülünk az iskolába készülőkkel, olyankor óhatatlan, hogy a kicsi is odafigyel, megnézi mit csinálunk.

A nyelvtanulásról az a véleményem, hogy nem ilyen kicsi korban kell elkezdeni angolra járatni őket, mert nem lesz sokkal előrébb iskolás korában a nyelvórán. Talán bizonyos szavakat fel fog ismerni, de most még megterhelő nekik a különórán is figyelemmel lenni. Iskoláskorban is elég megismernie egy idegen nyelvet. Az más, ha különböző nemzetiségű a szülő és ezért otthon is két nyelven beszélnek hozzá. Ott van értelme, mert a beszélgetéseikkel otthon tényleg megtanulja a nyelvet használni.

Én inkább a mozgást tartom nagyon fontosnak a kicsiknél, hogy az idegrendszer beinduljon, és hozza az értelmi képességek fejlődését. Életkori sajátosságuk a mozgás, inkább erre kellene figyelni, minél többet szaladgáljon, másszon, ugráljon a kisgyerek.

Mitől függ, hogy egy gyereknek mennyire problémamentes az oviba szoktatása?

Attól is, hogy a gyerek beállítottsága milyen, visszahúzódó vagy társaságkedvelő. Függ attól is, hogy a szülő hogyan készíti fel a gyereket, és ennek következtében a gyerek is mire készül oviba kerüléskor. Ha azt látja, hogy a szülő első nap sírva távozik az oviból, akkor joggal merül fel a gyerekben, hogy itt valami rossz lehet, ha még anya is sírva hagy itt.

Az oviban van-e mozgássérült kisgyerek? Hogyan fogadják a társai?

A mi csoportunkba szeptembertől lesz, már jár be a kislány, én azt láttam, hogy néhány gyerek közömbösen viselkedik, többen segítenek neki, szeretettel fogadják. A mai gyerekek természetesnek veszik, főleg, ha a szülő is és a pedagógus is természetesnek fogadja ezt a dolgot.

Szüksége van-e a kisgyerekeknek iskola előtt felkészítő, fejlesztő  foglalkozásokra?

Egyre több gyereknek igen. Az óvodába kijár most már a fejlesztőpedagógus a nevelési tanácsadóból, így a gyerek által ismert környezetben végzik a fejlesztő foglalkozásokat.  Az egyre növekvő iskolai követelményi szint is megkívánja a gyerektől a nagyobb fejlődési ütemet. A nagy csoportlétszám miatt, a lassabb gyerekek olykor lemaradhatnak, mert nehéz összehangolni ennyi gyerek fejlődési tempóját. Mivel játékosan kell a gyereket fejleszteni, ezért mi próbáljuk beépíteni azokat a társasjátékokat, azokat a szabályjátékokat, melyek fejlesztőleg hatnak rájuk a saját területükre nézve.

Mennyire van jelen a tudatos egészségre nevelés az óvodában?

Nálunk nagyon. Tavaly a dohányzás megelőzésével foglalkoztunk, idén a Vöröskereszt bázisóvodája lettünk. Évente kétszer egy-egy hetünk „Egészséghét” néven fut. Ilyenkor az egészséges táplálkozással, a mozgással, a friss levegő hasznosságával, az egészséges test működésével foglalkozunk. Megbeszéljük, hogyan tudjuk óvni az egészséget, miként lehet segíteni a bajba jutottaknak. Ilyen szempontból a H1N1 is nagyon jó példa volt, hogyan és miért kell az alapos kézmosás. Most már papírtörlőt használunk, a higiéniát elősegítendő, nem pamuttörölköző van kihelyezve. Eleinte furcsállták, de ma már ügyesen használják. Lelkes szemétgyűjtőink is vannak, nylon kesztyűben szedegetik fel az udvarról a szemetet, és a szelektív hulladékgyűjtés sem ismeretlen számukra.  Jutalom babszemmel motiváljuk őket, és amilyen feladatot az ő szintjükön el tudnak végezni, abba be is vannak vonva.

Azt olvastam, hogy a mai tendencia szerint a szülők igyekeznek a maximális korhatárig oviban tartani a gyerekeket, nálatok hogy van ez?

Itt is így van. A szülők próbálják kihasználni ameddig csak lehet, hogy ovis maradjon a gyerek. Játsszon minél tovább, és szép lassan felkészüljön a sulira. Ez igazából sarkalatos kérdés, mert ha valaki annyira ügyes, hogy nincs szüksége továbbiakban az ovira, mert látszik, hogy már nem ide való, hiszen aktívan érdeklődik a betűk, a számok iránt, akkor a szülővel megbeszéljük, hogy menjen inkább a gyerek iskolába, az a jó döntés. Egyébként 7 éves korig maradhatnak, ha a nevelési tanácsadó a vizsgálat alapján is így dönt.

Utolsó  kérdésként: Hol élnél, ha szabadon választhatnál?

Bár nem egyszerű itt élni, de én szeretek. Jól érzem itt magam, ez az otthonom.

 

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.