Locsolkodási dilemma

Mit ajándékozzunk a locsolóknak?  Nehéz dilemma elé kerültem én is, más rózsavízre áhítozó ismerőseimmel együtt. Bár valójában szűk környezetemben megcsappant a locsolkodási kedv mára, még is jönnek jó néhányan, hogy megöntözzenek elhervadás ellen bennünket. Van olyan, aki kiöregedett úgymond ebből, mások már nem tartják annyira fontosnak az ekkori találkozásokat, s nem utolsó sorban női túlsúlyban vagyunk a családi létszámot tekintve.

 

Még szerencse, hogy a felcseperedő férfipalánták nagy örömmel vetik bele magukat a piros tojás gyűjtésébe. Velük nincs is gond. Éppen úgy, mint réges-régen díszített tojással, csoki nyuszival és némi elkölteni valóval támogatjuk meg a tarisznyájukat. A terülj-terülj asztalkám megannyi étvágygerjesztő kínálatából, a különböző fajtájú innivalóból pedig bőven kínálva köszönjük meg az illatos vagy olykor szagos kölnivizet, és a remekbeszabott locsolóverset.

 

Gondban a kissé már felnövőben lévő generációval vagyok, hiszen a kamaszkor küszöbén állva, vagy éppen átlépve, de még kiskorúként, – meg egyébként is- itallal nem kínálom őket, a  piros tojás mellé készített papírpénz talán nem is ildomos már ebben a korban. Sem zavarba nem szeretném hozni ifjú titánjaimat, sem alulmaradni nem szeretnék, így nem tudom mitévő legyek. Szeretném elkerülni a zsenánt helyzetet, és szeretnék örömet is okozni kedves vendégeimnek.

Tudom, vannak családok, ahol semmilyen korban lévő locsolkodónak nem adnak pénzbeli honoráriumot, nálunk azonban tradícióként maradt fent, s bevallom jó látni a szomszéd fiúcskák ragyogó orcáját is, mikor rápillantás nélkül teszik el szeretetből adott ajándékunkat.

Ti hogyan oldjátok meg ezt a kérdést?

K.Edit

 

 

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.