Magányomban álmodoztam rólad

Ahogyan azt megénekelte a Bikini is.  Ülve a badacsonyi mólón, ez a dal járt a fejemben. A magány bármikor, bárhol, bárkire lecsaphat. Leginkább orvul, mikor a legnagyobb pörgésre vágyunk, ezért válik kényelmetlenné, kellemetlenné. A magányt így írja az értelmező szótár: a “magányos ember”elhagyatott, társtalan, magába vonuló, esetleg magányt kedvelő. Lehet magányos valaki családban, eleven közösségben is.

Gyermekkoromban úgy szocializálódtam, hogy cselekedeteim előtt mindig gondoljak másra, másokra is.  Mármint, egy utolsó tortaszelet kivételekor, gondoljak arra, hogy lehetséges, hogy más is éhes, más is szeretne enni, esetleg olyan, aki nem is evett még. Hozzáteszem, általában az utolsó süti az, ami mindig a tányéron marad, senki nem meri kivenni.

Szóval az utolsó sütihez nem nyúlás elvén rendszerint lemaradok a számomra előnyös dolgokról, pontosan a gondolj másokra felszólítás miatt. Talán én toltam túl a dolgot, és nem kellene ennyire komolyan venni az élet minden területén, de mit tehetünk, ha már beivódott az emberbe. Viszont nagyon fárasztó mindig több fejjel gondolkodni, és most már ennyi év távlatából azt is kijelenthetem, hogy nem is kifizetődő életmód. Anyaként minden nap 4 fejjel gondolkodom egyszerre, a két gyermek, a férj és az én szempontomból is vizsgálódom a döntések előtt. Ennek következtében, a gyors döntés hiányában több mindentől is megfosztottam már magam.

Elképzelhető, hogy ez egy levetkőzhető dolog, talán valahol apránként kellene elkezdenem e – vélhetően – rossz szokás elhagyását. Elég széles a mező, ahol megállíthatom a megfelelési faktoromat. Nem csak a lemondás és az önzés létezik. Többször tapasztaltam, hogy azzal, hogy önmagam számára a lemondást választom, akár egy ruha meg nem vásárlásával, akár azzal, hogy nem megyek el szórakozni, anyagi vagy egyéb okokat tekintve, azzal önmagamat degradálom. És előbb –utóbb valóban nem érek annyit, hogy megéljem a magam számára jelenleg tiltott dolgokat.

Van egy ismerősöm, ő még gyermek. Ártatlanul, teljes őszinteséggel hiszi, hogy a jó dolgok járnak neki, és mint erős hittel rendelkező ember, meg is kapja az élettől. Számára nem gátló tényező, hogy keveset keresnek a szülei, nem tud róla, nem foglalkozik vele, nem gördít saját maga elé akadályokat azzal, hogy behatárolja a lehetőségeit. Hiszi, várja, kapja. Olyan egyszerűnek tűnik…

Így, egyedül, a Balaton partján ülve, nézve, ahogyan a vitorlások szelik a habokat, könnyen azt gondolhatja bárki, hogy magányos vagyok.  Pedig nem vagyok az, csak magammal szeretnék lenni. Csak magammal, csak magamra gondolva. Ég és Föld között. Elégedett nyugalomban.

 

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.