Mamusznak Anyák napjára

Megosztás


Én másmilyen Anya leszek, ha felnövök – mondtam morogva tizenévesen. A másmilyen akkor azt jelentette, hogy jobb. Engedékeny, mosolygós, divatos, energikus Anya leszek. Nem lesz baj, ha a gyerekem este tízkor akar vacsizni és az sem, ha lassan öltözik, azt meg minden további nélkül megengedem, hogy sokat tévézzen. Hiszen Tévézni jó. És nem fogok utána telefonálni, ha nem ér haza időben, és le sem fogom szidni, ha kiderül, hogy lódít kicsit. Füllenteni mindenki szokott, miért kell belőle nagy ügyet csinálni? És természetesen mindig foglalkozok majd vele, ha hazaérek a munkából. Ő lesz az első… és nem az a fránya házimunka. Ja, és a barátait sem akarom majd szelektálni…

Eltelt pár évtized és Édesanyám szavai csengenek fülembe: Amíg az én kenyeremet eszed…Este 10 -re gyere haza… Legalább a saját szobád ne legyen már disznóól…

Igen, az ő kenyerét ettem, az ő tisztaságában éltem, az ő szabályai, mintái által váltam megbízhatóvá, és nem kallódtam el. S bizony a morgós tiniből boldog, olykor fáradt édesanya lettem. Izgulok, ha gyermekem nincs itthon, aggódom, ha lázas homlokát simítom, és értékrendet igazítva tanácsolom el a tévénézéstől. És minden döntésemben ott a törekvés, hogy JÓ Anya lehessek. Hej, de ismerős szitu…

És titkon várom, hogy egyszer azt mondja nekem: Pont olyan Anya akarok lenni majd, mint te. De erre még várnom kell, kislányom egyelőre tini és pont úgy viselkedik, ahogyan anno én, sokkal jobb Anya akar lenni, mint amilyen neki jutott. Minden úgy van, mint az Én Életem könyvében az Anya – lánya fejezetben. S tudom, hogy jó úton járok, s egyszer majd azt fogja mondani, hogy köszönöm Anya. Mint ahogy most én is ezt mondom az én Édesanyámnak.

Köszönöm Édesanyám, hogy a Te lányod lettem, köszönöm, hogy felneveltél!

 

N.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.