19.nap: nem könnyű a hálablog

Nem könnyű a hálablogot vezetni, mert sokszor nincs kéznél, amikor feljegyezném a történteket, de igyekszem kitartó lenni, még ha csúszásba is kerülök néha.  Ma újabb felismeréseket kaptam az élettől, aminek igen örültem, mert mindig ad egy új lendületet, egy új irányvonalat, amelyre felkapom a fejem, és ha nem is leszek benne aktív azonnal, de legalább […]

Tovább...

18. nap: gyermekeim öröme

Ma dolgoztam délelőtt, délután pedig egy temetésre mentem. Ahogy a temetésen álltam, és láttam az elhunyt anyuka gyermekeit, azon kívántam, bárcsak az emberek ne kapcsolódnának ennyire egymáshoz. Könnyebb lenne az elengedés. Talán. Jó dolog is történt velem, a lányaim arcán mosolyt láttam, megcsillogtatták az élet iránti elégedettségüket. Sőt, még az is elhangzott, hogy ez élete […]

Tovább...

16.nap: remény a szétesésben

Az elmúlt napok negatív történései nyomott hagytak bennem, teljesen lecsökkent az energiaszintem. Mégis kellett, hogy meglássam a jót az életemben, mert a mai napom gondolatai befolyásolni fogják a holnapomat. Hálás vagyok, hogy egészségesek a családtagjaim, hogy az a szakmám, amivel szeretek foglalkozni, hogy békében és szabadon élhetek.  Hálás vagyok a Facebookos kommentekért, ahol kedves és […]

Tovább...

15. nap: fény a sötétségben

Tegnap este kaptam egy rossz hírt egy barátomról. Olyat, amilyet egyetlen anya vagy apa sem akar hallani. Miközben a felfoghatatlan tényt próbáltam helyretenni magamban, számtalan kérdés kavargott a fejemben. Hogyan dolgozható fel, ha az embert oriási veszteség éri? Hogyan, miből merít valaki ahhoz hitet és erőt, hogy elfogadja a megváltoztathatatlant? Hogyan kel fel a nap […]

Tovább...