Párás szemek, szerető lélek

Meglepetésszerűen érte a hír, hogy felesége eltávozott az élők sorából.Hogyan is ne lepődött meg volna, hiszen hatvan év házasság után több mint fél éve, gyermeke elvitte mellőle- a mamát.Mint mondta:jót akarok magának apu, hogy ne kelljen a mamát kiszolgálnia, figyelnie- jobb lesz neki az otthonban.

Az ország másik végébe, ki sem tudom mondani nevű otthonba, olyan szeretetházba vitte a fiam az én feleségemet.Mert ők ott laknak, abba a messzi városba.Nekem akart tán jót, mert kilencven leszek nemsokára és bizony én szolgáltam ki a mamát, meg kimostam,  főzetem a kávét, mert a mama néha nem tudta  mit kell tenni.Meg mást csinált,mint kellett volna.Csak én nem akartam, hogy elvigyék. Mert ő énhozzám tartozott.Mert mi együtt éltünk fiatalságunk óta, és együtt is akartunk meghalni.Tudom ám, hogy nem azért vitte el a fiam…amit mondott…Másról van itt szó…Fel sem tudtam hívni, megkérdezni jól van-e, mert azt sem tudtam hol van az a hely…A telefonszámot meg nem is mondták meg…Már nyolc hónapja nem is tudtam róla…

Könnyes szemmel,csak nézve maga elé, választ várva ugyan, de magamagától kérdezi: hogy lehet az, hogy valaki csak úgy meghal, én meg hiába akarok, nem megy? Felébredek minden reggel, és miért? Egyedül vagyok éjjel is…Már a gyógyszert sem szedem, pedig lehet, hogy kellene, csak  akkor nem tudok majd elmenni innét.Ha eszek is, meg gyógyszert is szedek, biztosan nem tudok meghalni…Úgy gondolom, találkozom majd ott a feleségemmel, és mennék nagyon már.Az Isten biztosan nem csapott be, csak miért nem hallgat meg.. Nem rosszat kérek tőle másnak, csak meg akarok halni…Hogy van ez? Van, hogy akkor is meghal valaki, ha beveszi a gyógyszert? Mert akkor nem fulladnék ennyire… De úgy is halnak meg emberek, hogy egyedül vannak és félnek… mert lehet, hogy fáj. Lehet, hogy a feleségemnek is fájt.. És egyedül lehetett…Azt mondták, lehet, hogy csak úgy nem ébred fel valaki  majd  reggel, de ma is felébredtem.Meg hogy egyek is…És ha akkor meg nem tudok meghalni…Hogy van ez?Más dolgom sincs egész nap, csak meghalni, és ezen gondolkodom egész nap… Hogy miért nem??? Már be sem ágyaltam, hogy visszafeküdjek, hogy megtudjak halni…Látni szeretném a feleségem…

Hangján hallatszott, hogy meggyőzte a visszanyelt könnyek kilencven évnyi mennyisége, ősz fejét állára ejtve csendesen sírt, megvékonyodott válla rázkódott, s míg megsimogattam sápad, beesett arcát, alig hallhatóan kérdezte: -maga mit gondol erről?

/-Hol vagy Istenem?/

Márta

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.