Pénz = Boldogság?

Ahogyan azt már láthattuk temérdek filmben is, a gazdagok nem szenvednek semmiben sem hiányt, luxuskörülmények között élnek, de boldogtalanok. A szegények pedig minden egyes nap megküzdenek az aznapi élelemért, mégis tartják egymásban a lelket, és tudnak örülni az élet legapróbb ajándékának is. A történet tanulsága pedig rendszerint ugyanaz: a pénz nem boldogít.



A pénz – mai értelemben – az, amit a piac annak fogad el. Tulajdonképpen egy bizalmi megegyezés az emberek között. Elmegyünk vásárolni, fizetünk papírpénzzel, vagy pedig a modern eszközzel, a hitelkártyával, és cserébe megkapjuk azt, amire szükségünk van, s olykor még azt is, amire egyáltalán nincs szükségünk.

Eleinte önellátó gazdálkodás folyt, majd árucsere, és ez után a nemesfémek törtek előre, melyek aranyból, ezüstből és bronzból tevődtek össze. Mindezeket a pénzérmék gyártása követte, amik jól felismerhetők, s általában kerek alakúak voltak.

Amikor viszont nem tudták kielégíteni a kereskedelemben oly fontos pénzszükségleteket,úgynevezett váltóval helyettesítették azt, amíg nem jutottak igazi fizetőeszközhöz. Ekkortól kezdtek a bankok is váltókat kiadni, melyeket bankjegynek kereszteltek.

John Steinbeck szerint: „A pénz talán megrontja a jellemet. A hiánya viszont semmi esetre sem teszi jobbá.”

Osztom az író véleményét. Igaz, hogy fikarcnyit sem leszünk boldogabbak tőle, ha nincsenek barátaink, és nincsenek emberek, akik valóban önmagunkért szeretnének, s nem csak a sok nulla miatt a bankszámlánkon, de az is igaz, hogy ha nincs elég belőle, akkor nem tudunk kellőképpen boldogulni, s nap, mint nap csak keserves kínok közepette valósíthatjuk meg céljainkat, de rosszabbik esetben, még akkor sem.

Ahogy mondani szokták, a pénz nagyúr. Bár, ha mindenki találna otthon pár rúd aranyat, nem lenne szüksége holmi papírpénzre, de ez az esély egyenlő egy szép, nagy, kövér nullával. Azt is mondják, hogy az a leggazdagabb, akit belső értékei miatt becsülnek, s aki szeret, és szeretve van. Viszont szeretettel nem lehet jóllakni, vagy kifizetni a tandíjat. Nagy kérdés tehát, hogy a pénz egyenlő –e a boldogsággal? Ez a két dolog együtt jár –e vagy külön-külön is elérhető?

A legszerencsésebb talán az, ha szép nagy vagyonnal is rendelkezünk, de nem felejtjük el,hogy a legkisebb dolognak is örülnünk kell. Mert, ha nem tudjuk értékelni az élet legcsekélyebb mozzanatait, előbb-utóbb semmi sem tesz minket boldoggá, hiába a pénz, a luxus, és a kényelem.


Kocsis Tünde

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.