Rész vagy egész

Megosztás


hajósUgyanolyan unalmas és fáradt volt a reggelem, mint bármelyik másik napon. Aztán nagyon jó hírt kaptam, egy olyan dologról, amit csak magamnak köszönhetek, senki másnak. Olyan szuper élmény volt megélni a jót, hogy úgy éreztem a testem átalakult, és egy nagy, mosolygó sárga smiley lett belőle, kicsi vékony kezekkel, lábakkal. Ritkán adatik meg sajnos az ilyen emelkedett, ennyire szabad boldogság, ezért hát az élmény / érzés emlékére nagyon kell vigyázni.

Legtöbbször az a gond, hogy nem merjük elfogadni, hogy jár nekünk a boldogság. Sok ember zavarban van, ha ajándékot kap, első reakció: Ó, igazán nem kellett volna! Pedig dehogynem. Nyilván az ajándékozónak indoka volt, hogy nekünk kedvünkben járjon. És nem a naptár miatt. Hanem mi miattunk. A mosolyainkért, a kedves szavainkért, a segítségünkért, és a legfőbb dolog, ha “csak” azért, mert létezünk. Nem feltétlenül szerelmes érzelmekre kell gondolni. Ezt a legnehezebb befogadni, hogy puszta létezésünk örömet okozhat valakinek.

Megfigyelték, hogy leggyakrabban olyan emberek képesek azonos hullámhosszon rezdülni, akik szoros érzelmi kapcsolatban állnak egymással.Valószínű mindannyiunknak volt már “telepatikus” élménye: tévézés, sétálás közben egyszer csak beugrik egy hirtelen gondolat valakivel, valamivel kapcsolatban.  A racionális pszichológia abból indul ki, hogy a megérzések a saját gondolatainkból, félelmeinkből, szorongásainkból táplálkoznak, beigazolódásuk a véletlennek tudható be. Mindennap foglalkozunk azzal, hogy mi lesz, ha egyszer karambolozunk, vagy beteg lesz egy hozzátartozónk, mi lesz, ha megcsal a párunk. Ha bejön, azt mondjuk, megéreztük. Ha pedig nem, akkor nem tulajdonítunk neki jelentőséget.

Egy barátom szerint a telepátia egy több dimenziós kapcsolat, ami létezik és van. Einstein relativitáselméletének fontos következménye, hogy az anyag és az energia egymással behelyettesíthető. A teljes univerzum egymástól el nem választható energiamintázatok szövedéke. Ha azonban ez igaz, akkor nincs olyan, hogy rész. Nem vagyunk tehát egy egész elkülönült részei, mi az Egész vagyunk.

Az emberek és annak ránk gyakorolt hatásai nem feltétlenül szólnak arról a bizonyos emberről , hanem  mint valami katalizátor van ő jelen a mi életünkben. Felébreszti, megmozgatja bennünk a felszín alá nyomott értékeinket. De a lényeg mi magunk vagyunk.

Az biztos, hogy el kell fogadnunk önmagunkat, meglátni az erényeinket. Minden új nappal egy új lehetőség nyílik meg a jövőnk felé vezető úton.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.