Sietős Anyu naplója – Április 1. Bolondok napja

– Kelj fel Anya, hétfő van, elkéstünk a suliból! – sipít a félhomályban egy éles hang a fülembe.

Belém hasított a felismerés, hogy valóban elkéshettünk, hiszen nehezen aludtam el és álmatlanul forgolódtam egész éjjel. Szóval, minden kétséget kizárva ez csak a hétfő reggel lehet. A párnám mellett kitapogattam a szemüvegem, óvatosan az orromra csúsztattam, így éles kontrasztot kapott a világ. Telefon a kezemben, lábaim álmosan és koordinálatlanul kutatják a mamuszkámat az ágyam előtt. Hajam robbantott, fázok is – utálom a hétfő reggelt. Az agyamon átfut a “Tennivaló” listám minden egyes pontja. Méghogy új hét, új tét, új nyeremény! Már a gondolatától is lefáradtam.

– Április bolondja! Ma van április elseje! Bolondok napja! Csak vicceltem, vasárnap van , Anya, feküdj vissza! – skandálja Nagylány fülig érő szájjal, majd egy ugrással leperdül az ágyamról és diadalittasan szalad ki a szobából.

Álmosan méltatlankodok, de ha már így alakult, egy picit visszadőlök. Eszembe jutott, hogy mennyire kedveltük gyerekkorunkban mi is az április elsejét. Akkor büntetlenül lehetett hülyét csinálni a másikból.Még némelyik tanár is benne volt a mókában. Egyszer én, egyszer más – ez volt a menete. Akkoriban a legnépszerűbb trükk az volt, hogy ráordítsunk a másikra: Folyik a cipőfűződ! Noha tépőzáras lábbelit viseltünk, mégis ránéztünk a lábfejünkre.

A mosolygós ébresztésnek köszönhetően az éberségemhez még a kávé sem hiányzott ezen a korai reggelen.  Ahogy bámultam a plafont, hatalmas kacaj ütötte meg a fülem a szomszédos gyerekszobából:

– Nem is kell oviba menni! Április elseje van! Ez a bolondok napja, Hugi! Vasárnap van, aludj még! – és hallom, ahogyan a kacagó Nagylány vidám ugrálások közepette távolodik a nappali felé. Talán az apukáját keresi bolondozás céljából…

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.