Sietős Anyu naplója – A mobil ágy

Miután pár hónapos lett a Kicsi, mi minden létező trükköt bevetettünk, hogy a gyerek külön szobában éjszakázzon. Mondanom sem kell, hogy egyébként ez mindmáig nem működik nálunk. Vannak törekvéseink, nekünk is, meg a gyereknek is, de valahogyan mindig egy szobában kötünk ki. Amikor csecsemő volt a kislányom, akkor elvégeztem a 3,5,7 perces bőgnihagyós altatást. Az eredmény teljes ágyneműcsere volt. A Kicsi ordítás közben kiszivárogtatta szépen az aznapi kajáját. Ezt úgy emlékszem , hogy három napig erőltettük, majd a technika kudarcaként elkönyvelve – befejeztük. Aztán jött az újabb ötlet, jelesül, hogy egyáltalán nem megyek be hozzá, miután lefektettem. Gondoltam úgyse bír a büdös kölke reggelig sírni! Na, nem is sírt reggelig, mert egy óra hüppögés

és szájremegős sírás után kivettem az ágyából, s a kezemben fél perc alatt elaludt.Alig bírtam könnyek nélkül megállni, ahogy az a kis hüppögő, csupakönny kis csomag elszenderedik a vállamon. Álmában pedig  hatalmas levegővétellel igyekezett megnyugodni. Na ekkor döntöttem úgy, hogy bár legyőztek a gyermeknevelési szakkönyvek, én mégis a gyerek igényéhez igazítom az éjszakai életünket… Ezt mondjuk abba csomagoltam, hogy a babának ez így lesz jó. És ha neki így lesz jó, akkor nekem meg pláne így lesz jó, s így az egész család profitál majd ebből. Továbbfűzve a történetet, kigondoltam, hogy különben sem lesz ez mindig így, hiszen, ahogy ovis lesz, majd átkerül a gyerekszobába. Szinte láttam magam előtt, ahogyan könyörög az a kisgyerek a külön szobáért.

 

A Kicsi ovis lett, ám a gyerekszoba még mindig ágytalanul díszelgett. A szeparálás tervét továbbra sem adtam fel. Most, hogy már lehetett a gyerek értelmére apellálni, kapott egy szép, nagylányos heverőt. Ő választotta a színét, örült is neki. Megágyaztunk, alvós játék a falmellé, a gyerek az ágyban, anya mesél egy kis széken az ágy mellett. Idilli kép. Szinte már-már dörzsölgettem a tenyerem, hogy milyen gyorsan megy ez, csak meg kell beszélni a dolgot a gyerekkel, halleluja tiszta és világos beszédekre épülő gyereknevelés!
Az idő telt, az eljövő hajnal a gyereket az én ágyamban találta. És ez így ment nap nap után, mígnem kicsi lett nekünk a Nagy Ágy.

A gyerekszobát huszonhatszor, vagy talán kétszázhuszonhatszor átrendeztük, szobát cseréltünk, ágyat cseréltünk, módszert cseréltünk. Az eredmény továbbra is csak egy éjjeli Laokon – csoport volt a Nagy Ágyban. A próbálkozást nem adtuk fel, csak lazult az elképzelésem. A gyerek és a hálószoba egybenyílik, így hol az egyik, hol a másik szobában nyitjuk ki a mobil ágyat. De legalább reggelig háborítatlanul alszunk. Kibírjuk, úgysem lesz velünk éjjel iskolás korában… Vagy mégis?

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.