Szpisják Blanka


Szpisják Blanka vagyok, 25 éves. Egy Heves megyei faluból származom-, Boldogról- ahová mára leginkább csak a családi szálak kötnek. Ezt persze nem bánom, mert rajongok a családomért, és a szokásos közhelyekkel élve, nekik köszönhetem a legtöbbet, fantasztikus és odaadó anyukámnak, és hihetetlenül tehetséges, és szerény apukámnak, és a szimplán imádni való öcsémnek.


 

Négy évig éltem Egerben, ahol a gimnáziumot végeztem, és ahol a remek barátaimat szereztem, nagyon büszke vagyok rájuk. Hetedik éve élek Budapesten, az egyetem hozott ide. Bár a felsőoktatás nem éppen azt adta, amire 18 évesen számítottam, a fővárosnak köszönhetem, hogy nagyon jó barátságokra tettem szert itt is, és azt vallom, ha az embernek igazi barátai vannak, akkor nagyon „gazdag”, de ellenségekre sincs szüksége, mert ők kimondják a jót, és a rosszat is, köntörfalazás nélkül szembesítenek a rossz tulajdonságaimmal is.

Az egyetemen történelem szakon abszolváltam, de az évek alatt rájöttem, hogy a választásom nem volt tökéletes, mert sokkal jobban érdekel a pedagógia és a pszichológia, és úgy gondolom ezekben tudok jobban teljesíteni, sokkal testhezállóbb számomra. Időközben elvégeztem egy pszichológiai-asszisztensi iskolát is, és a továbbiakban ezt a vonalat szeretném erősíteni.

Az írással már nagyon korán „jó kapcsolatba” kerültem, gyerekként (is) imádtam olvasni, majd saját magamat próbálgattam, hogy mennyire tudom a saját gondolataimat és történeteimet visszaadni. Az évek elkanyarítottak az írástól, de soha nem mondtam le róla teljesen. Már csak azért sem, mert előfordult, hogy „rohamokban” tört rám az érzés: írnom kell. Amikor írok, egy másik dimenzióba kerülök, mindegy, hol vagyok, ki tudom zárni a külvilágot, és csak arra tudok gondolni, amit le szeretnék írni, amit el akarok mondani. Írás közben nincs tér, nincs idő, csak a gondolatok és én.

Érdekel minden. Szeretem a természettudományokat, az irodalmat, nem is tudok mondani olyan területet, amiről nem olvasok szívesen. Írni viszont csak arról írok, amiben kompetensnek érzem magam, mert úgy gondolom, fontos, a megfelelő előismeret, hogy egy írás ne kontárkodás legyen.

Szeretem, és szeretném, ha az írásaim és gondolataim minél több emberhez jutna el, hogy vitát indítson, gondolkodásra serkentsen, vagy csak kikapcsolja, lazítsa el az embereket a mindennapos hajtás, megélhetési küzdelem után. Vagy előtte, vagy közben. Ez mindennél többet ér számomra.

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.