Tűsaroknyi fájdalom

Megosztás

Úgy szocializálódtam, hogy nőiesen öltözködni egyenlő a szoknya és magas sarkú cipő kombinációval.  Emlékszem, hogy tiniként az egyszerűségre törekedtem, leginkább a bakancsomat szerettem viselni. Rövidnadrággal, farmerrel egyaránt, de a szoknya szóba sem jöhetett. A nőiesség idomait is igyekeztem eltakarni bő pólóval, lógós pulcsival.

Ahogy teltek az évek, női mivoltom kezdett értékké válni, igyekeztem hát olyan ruhatárat kialakítani, amiben a csajos darabok kaptak túlnyomórészt helyet. Egy – egy szoknya, blúz kezdett beszivárogni szépen a szekrényembe. Majd megvettem az első törpesarkú cipőmet!  Örültem neki, hiszen több kortársam is ilyenben tipegett már. Tetszett, ahogyan a lábbeli által maguk mögé tudták utasítani a gyermekkort. Ünnepi alkalmakkor, diszkóba menet vettem csak a lábamra, hisz ahogyan a mondás is tartja, aki mindig csinos, az sosem csinos.

Húsz éves korom körül inkább a nőies cipők választása felé vettem az irányt. Két pár magas sarkú cipő elcsámpítása után, és több tucat mezítláb végződő buli után úgy döntöttem, hogy nem próbálkozom többet a termetem efféle nyújtásával.

Eljött a gyermekvárás, a gyermekszülés és a gyes időszak. Szinte kizárólag lapos sarkú cipő volt rajtam, a kényelemé lett a főszerep. Jó is, hiszen nem álltam volna helyt a homokozó mellett, a mászóka tetején, illetve az útra kimotorozó gyermeket sem értem volna utol magasan tipegve.

Miután visszavezetődtem a munka világába, emberfeletti késztetést éreztem, hogy újra magas sarkú női cipőt vásároljak és abban legyek a munkahelyemen. Előszedtem a szoknyáimat és magabiztos nőt varázsoltam magamból az öltözékem által. Autóval jártam dolgozni, így nem okozott gondot, hogy kopogva, emelkedetten járjam az utcákat, miközben lábfejem – természetellenesen – pipa alakot formál.

Ma, a téli bakancsozás és a tavaszi zárt cipő után felvettem a tavalyi, gyönyörű, fekete tűsarkú szandálomat. Reggel elégedetten illegettem – billegettem magam a tükör előtt. Szoknya rendben, a bokám nőies, vádli kecses, az alakom légies… egy nagy mosoly és irány a munkahely.

Olvastam egy közvélemény-kutatást, mely eredménye kimutatta, hogy a férfiak a magas sarkú topánkába bújtatott női lábat kedvelik jobban. Megfeszül a vádli, a comb, egyenesebb a nő tartása. Nagyon szexivé és vonzóvá varázsolja a szebbik nemet. Egy újabb megfelelés dolog, ami miatt olykor kínlódni is képesek vagyunk. Csak láttathassuk magunkat vonzó nőnek!

Én ma reggel egy valamit szem elől tévesztettem: a munkából hazafele jövet gyalogolni fogok. Minimum 30 percet. Táskával, gyerekkel, kánikulával.  Eleinte még sikerült torzuló arcomra önkontrollt ereszteni, de később, finom nőiességemet meghazudtolva – kezemben a szépséges fekete szandálommal – mezítláb jöttem az utcákon. A járókelők kikerekedett szemmel vizslatták csupasz lábfejemet. Régen ez megérintett volna, most elégedett voltam, hogy nem kell tovább viselnem a tűsarok fájdalmait.

Ismerve magam, előfordulhat, hogy holnap reggel a tükör előtt állva újra elcsábulok…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.