Válás és a láthatási jogok

Minden családban nagy veszteségnek számít a válóper. Mondják, a válóper sohasem jön jókor és sohasem ártalmatlan. Sokszor éppen a gyermekek miatt húzódik évekig a döntés,  s mert a gyermeknek nincs olyan kora, amikor a válás jó időben történik- nagyon sokan küzdenek rossz, vagy elviselhetetlen házasságban akár évtizedekig is.
A válásnak győztese nincs, csak vesztese. Botorság lenne azt hinni, hogy az elhagyónak nem fáj éppen úgy, mint az elhagyottnak. Hiszen mindketten élték át az elmúlt idők szép emlékeit is, s bár az újdonság, az új szerelem első körben elsöpör minden emléket, második körben azonban éppen visszahozza azt.


S hogy meddig tart az első kör, s mikor jön el a második senki sem tudja előre.Nem csak a lila köd milyenségén múlik, hanem egy kiszámíthatatlan történés,egy apró epizód, egy találkozás a “régi” család valamely tagjával, vagy éppen a másik félnél elhelyezett gyermekekkel- mind változást hozhatnak “új” életünkbe.


A külön válás legnagyobb vesztese természetesen mindig a gyermek.Ő veszíti el a biztonság, a szeretet felét. Ő az aki megmagyarázhatatlannak érzi az egészet, és bizony legtöbbször önmagát okolja a történtekért. Nem teszi számukra érthetővé sem az észérv, sem a lelki ráhatás.Minden gyermek megsínyli ezt a nagy változást, s bár a gyermekek gyorsan akklimatizálódnak, nem múlik el nyomtalanul bennük a nagy veszteség.
Így van ez felnőttkorú gyermekek esetén is.Talán még nehezebb a feldolgozás, hiszen hajlott korú szüleit láthatja szétesni, s bizony a szülők is nehezebben állnak már fel ebből a helyzetből, úgy ötvenen túl. Átlépve akár a huszonötödik házassági évfordulón is.S bizony, napjainkban nem ritka a 60-70 éves kor közé ékelt bontóper sem.

Azonban nem csak a szülőket és gyermeket érinti, hanem a nagyszülőket is, mégpedig mindkét oldalról. Az édesanyáéról és az édesapáéról is.Nagyon nehéz az imádott unoka kettészakítását elfogadni,  a már elfogadott vő, meny elvesztésén túl.Szerencsésebb helyzetben vannak az édesanya szülei, hiszen a törvényi gyakorlatnak megfelelően leginkább az édesanyánál marad a gyermek. Így az anyai nagyik látogatásának gyakorisága megmaradhat. Nem úgy a másik fél nagyszüleinél.Sokszor csak a szülői láthatásoknak és kapcsolattartásoknak tulajdonítanak nagy szerepet és arra keresnek megoldásokat, holott a törvény értelmében:

A gyermekkel való kapcsolattartásra jogosult:

az anya, apa, a nagymama, nagypapa, a gyermek nagykorú testvére, a gyermek szülőjének testvére, valamint a gyermek szülőjének házastársa és szülőjének testvére is jogosult, ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van.

A rendszeres láthatás magában foglalja:

a gyermeknek az elvitelét (visszaviteli kötelezettséggel)
a meglátogatását,
a vele való levelezést,
telefonkapcsolatot,
ajándékozást,
csomagküldést.

Elviekben a láthatás kérdésében lehetőleg a szülőknek kell megállapodniuk,mely megállapodás magában foglalja:

a kapcsolattartás gyakoriságát,
időtartamát,
a gyermek átadása és visszaadása helyének, idejének és módjának meghatározását,
a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettséget,
az elmaradt kapcsolat pótlásának módját, valamint
a láthatás szabályainak megszegőjével szemben alkalmazható szankciókat.

A gyakorlatban a rendszeres kapcsolattartás általában az ismétlődő, például minden hétvégén történő 1-2 napos vagy néhány órás találkozást jelenti.

A rendkívüli láthatás az iskolai szünetekben, az ünnepek időtartama alatti kapcsolattartást, találkozást jelenti.

Tény,hogy nincs olyan tanfolyam, olyan kurzus, ahol el lehetne sajátítani az elvált szülők szüleinek, vagy elvált szülők gyermekeinek metodikáját, azonban egy cél,kell hogy vezessen mindenkit: a kölcsönös szeretet.Különös tekintettel a gyermekekre, akiknek semmi szükségük, hogy saját kis harcukon kívül, még más apró kis csatákba is bocsátkozzanak, mikor láthatáson vannak akár egyik,akár másik szülőnél, családnál.A válás nem tragédia, de nagy veszteség, közösen, együtt sokkal könnyebb átvészelni, hogy megmaradhassunk szerető szülőnek és szerető nagyszülőnek.

Kincses M.

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.