Válságban a gyerekek és a szülők


Miközben minden média azt hirdeti, válság van, mindenki az anyagi dolgokra, veszteségekre gondol. Ez a válság már nem csak a felnőtt embereket sodorta veszélybe, hanem a tizenévesek viselkedését is nagyban megváltoztatta. Ez a válság valójában már a kilencvenes évektől jelen van, hiszen olyan szabadságok kaptak az akkori fiatalok, hogy az erkölcsi normák is kezdtek megváltozni.




Mindent szabad egyre nagyobb volt az igény, amit gyerekkorban nem kaptunk meg azt most megadjuk önmagunknak és a gyerekeinknek. Mindent megkapnak, nincs születésnaphoz vagy egyéb ünnephez kötve, esetleg jutalomként mára ez már mellékes.

Mára már ott tartunk, hogy egy 3 éves gyerek szülinapjára nem tudok ajándékot vinni, mert a szülők már televásárolták a lakást mindenféle játékkal, amire valójában nincs is szüksége a gyereknek, sőt nem is értékeli, mert hiszen annyi játék közül nem lehet választani.  Már itt annyi féle inger éri, hogy tíz éves korára azon csodálkozunk, miért unatkozik a gyerek, hiszen minden számítógépes játék, ami eddig megjelent neki megvan.

És ekkor jövünk azzal, hogy-Bezzeg a Ferike tudná értékelni! Mert hiszen ők szegények és neki nem jut ennyi játék!  Sajnálkozva gondolunk rá, pedig irigykednünk kellene, mert Ferikének lehet, hogy csak egy kis autója van tízéves korára, amit ő nagy becsben tart és vigyázz rá, a legbecsesebb mindennél, de sokkal igazibb és boldogabb, mint az a gyerek, aki mindent megkap csak úgy. Értékeli, megbecsüli és szereti. Ez kíséri majd el az életben, mert tudni fogja, hogy nem minden hullik az ölébe, amit elért az övé.

Persze felnőtté válása során sok olyan emberrel fog majd találkozni, akiknek már három éves korára egy szoba játék volt otthon és drága csillogó autókkal járnak, amit nem is maguknak vettek, hanem csak úgy kapták a papától, mert hiszen az neki járt. Ezzel rontjuk el a gyereket, mert csupán szeretetből rávezetjük arra, hogy nem kell semmiért sem meg dolgoznia, megküzdenie, mert mindent megkap tőlünk. Mi persze azért, hogy az a szegény gyerek megkaphassa a legmenőbb cuccokat, egyre többet dolgozunk már másod és harmad állást is vállalunk, sőt nem mondok nagyot, ha még kölcsönt is veszünk fel azért, hogy mindenünk meglegyen.

Közben pedig nem értjük miért vagyunk az évek múlásával egyre boldogtalanabb, egyre betegebbek, hiszen mi mindent megtettünk magunkért és a gyerekért. Egyre többet veszekedünk otthon, hiszen mindenki túlhajszolt, már nem is fontos az otthon, amiért eddig dolgoztunk, ez odáig vezet, hogy olyan házasságok bomlanak fel, amik olyan fergeteges szerelemmel indultak, hogy mindenki irigykedett.  Ekkorra ott állunk egy kamaszodó gyerekkel vagy netán egy egyetemistával, aki semmit nem tud a világról, hiszen mindent megadtunk neki, mindent megtettünk azért, hogy idáig elérjen.

Azt, hogy ez mikor indult el megmondani már nem lehet ,de az tény, hogy már óvodás korban elkezdődik, mert ilyen korú gyereknek ballagást csinálni és erre a rokonokat is meghívni az már felesleges.  A gyereknek nincs is rá szüksége úgy, mint sok minden másra sem, de hát ez egy ilyen világ lett sajnos. Talán majd egyszer újra normálisan fog működni minden úgy, mint régen.

Pásztor Andrea

Ez is érdekelhet téged:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.