Vendégtollból – Az ajándék

Megosztás

anyafiaSzületésnap, cukrászda, sütemény, gyertya…

–          Csöndben kívánj valamit, mielőtt elfújod a gyertyát!

Hangzott el a mondat a gyerkőc születésnapján. Az immáron iskoláskorúvá cseperedett nagyfiú kívánt valamit csöndben, azután elfújta a gyertyát.

Szülinapi kívánságok. Hatalmas varázserővel bírnak! Hol egy kisautó, hol egy barbi baba, de lehet egy jó könyv is vagy a legújabb pénzdobálós micsoda-társasjáték a reklámból.

Amikor gyerekek vagyunk, sokkal hamarabb teljesülnek a vágyaink. Talán azért, mert nincsenek elérhetetlen kívánságaink, talán azért, mert jobban tudunk örülni a kicsinek is, talán azért, mert tudunk kívánni!

Ezernyi kívánság hangzik el nap, mint nap a világegyetemben, és ezernyi kívánság teljesül be percenként gyermekek millióit megörvendeztetve.

Vártam már, hogy a következő napok és hetek alatt elejtett félmondatokból ki tudjam szűrni a kívánságot. Lélekben fel vagyok készülve a legmerészebb kívánságokra is, nem beszélve a legértelmetlenebb játékokon át a vagyonokat érőkig. Már-már megfogalmazódott bennem egy-egy félmondat, hogy hogyan tudom a lakosság legkisebb akarattal, de pénztőkével még nem rendelkező, a szülei és a társadalom egyéb tagjai által támogatott fogyasztót meggyőzni arról, hogy nem is igazán azt a játékot akarja! (Mondjátok, hogy néha ti is éreztek így, és nem én vagyok a leggonoszabb anyuka a világon!)

A világ legfinomabb félig csokis, félig nem csokis linzere majdnem elmajszolva, már az üdítő is elfogyott. Ezzel együtt az egy helyben ülés rekordjának kísérletét félre tolva, alig 3 perc után, asztal körüli futkosás vette kezdetét. Ma egy kicsit anya is engedékenyebb volt, mégiscsak pirosbetűs ünnepnap ez a mi életünkben.

Csöndben ünnepeltünk aznap, csak a kis család. Két kör váltófutás után a gyerkőcök is megnyugodtak, és elkezdték felsorolni, hogy mit is lehetne még egy ilyen jó kis születésnapon kívánni. Volt közte robot, táborozás, egy nap a Holdon, egy másik pedig a Marson, mert ott még nem jártunk!  És ekkor a kicsi ünnepelt odafordult anyához:

–          Tudod anya, hogy mit kívántam a születésnapomra? Azt, hogy téged mindig szerethesselek!

Nem az én születésnapom volt aznap, de azt hiszem, a legnagyobb ajándékot én kaptam azon az estén!

Még csak 6 éves, és nem kellet neki sem robot, sem hasztalan játék, sem a legújabb marketingfogással ellátott, tv-ben reklámozott ugrándozó, idétlen huzalozott belsejű szőrmók! Nem! Én kellettem neki, és az, hogy szerethessen! Hát, egyszerűen imádom!

Odabújt mellém, én az ölembe kaptam és a fülébe súgtam, hogy nagyon szeretem. Két kicsi keze közé véve az arcomat megerősített afelől, hogy ő is nagyon szeret, és azt akarja, hogy mindig vele legyek! Ígéretet tettem!

Közben mellénk húzódott a nagyobbik testvér is, aki megkérdezte, hogy mi folyik itt. Elmeséltük neki, hogy mi volt az öccse kívánsága. Mire ő egy puszi és szeretlek anya után összegezte, hogy ez jó kis kívánság volt!

Török Klára

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.