Vendégtollból – Csend és béke a zalaszántói sztúpánál

Megosztás

Gabitól már olvashattatok írást a Minellin, most ismét egy érdekes kirándulásról küldött beszámolót nekünk.

Véletlenül találtam rá erre a helyre, nem ezt terveztem eredetileg. Eötvös Károly A Balatoni utazás vége című könyvét olvastam éppen, amiben sokszor említ két várat, a Tátikát és a Rezit. Meg akartam keresni merre is vannak, ezért lapozgattam a Balaton és környéke című útikönyvet és közben rátaláltam a Béke sztúpára. Nagyon kíváncsi lettem.  A fotók szépek voltak, a leírás pedig érdekes, szinte hívogatott.

A sztúpa

zalaszanto_sztupaA Béke sztúpa Zalaszántón a Kovácsi- hegyen áll egy tisztás közepén, egy  buddhista ereklyetartó szentély, a megvilágosodást szimbolizáló szent hely. Az emlékművek Buddha szellemét, bölcsességét szimbolizálják a boldogság és az együttérzés jelképei. A gondolat egy dél koreai buddhista szerzetestől származik, aki egy rendszerváltó országban szerette volna felépíteni. Különlegessége, hogy Kelet- Európa első buddhista szentélye és eredeti Buddha ereklyét őriznek benne Európában egyedülállóan. Falaiban a vallási előírásoknak megfelelően növényi magvakat, vallási dokumentumokat és tibeti könyveket helyeztek el. 1992-ben épült adományokból a 30 m magas 24 m széles kör alakú fehér építmény melyet szintén kör alakú lépcsőzetes talapzat övez. A tiszteletadás jeleként úgy kell körbe haladni, hogy a sztúpa tőlünk jobbra legyen. Így az oltárhoz és az aranyozott Buddha szoborhoz jutunk.1993-ban XIV. dalai láma avatta fel személyesen.

Kívánom mindenkinek, hogy legalább egyszer keresse fel. Tegye le a kocsit a hegy lábánál  és gyalog sétáljon fel az erdőben!

Zalaszántói imáim

A tibeti imazászlókat magas helyeken feszítik ki, hogyha a szél meglengeti, akkor a rajta lévő ima, áldás szét szálljon a világba. A Béke sztúpánál is láttam zászlókat:  rongyosat is, újat is. Nagyon megkapó és megindító, hogy mindben valakinek az üzenete van és azt lobogtatja a szél – a megvalósulásért…

Váratlanul ért ez a megható látvány, minden kétséget kizárva éreztem, hogy szent helyre értem, ahol az utazó védelmet talál. Ezen érzések birtokában átgondoltam, hogy merre is kellene elindulnom, vagy folytatni az utam a boldogság felé. Én is építettem egy kicsi sztúpát a többi közé, beleraktam minden vágyamat, gondolatomat, álmomat és „a boldog párkapcsolatomat”. Imádkoztam minden erőhöz, aki csak segíthet, hogy figyeljen rám…

Elhittem, hogy amit itt vággyá formálok, az előbb – utóbb megjelenik az életemben. Várakozva végeztem a mindennapok dolgait, vártam, hogy betoppanjon az életembe vágyaim tárgya. Egy napon meg is érkezett a balatoni kikötőbe. Minden benne volt, amire vágytam: lehengerlő, lélegzetállító, váratlan és engem akar. Miután a kérésemre válaszként megkaptam ezeket, pár hét után rájöttem, kevés volt, amit kértem. Nem csak ennyit szeretnék; mindkettőnkben meg kell fogalmazódjon az egymás iránti vágy. Megköszöntem, elengedtem és vártam tovább.

Elmúlt a jó idő, hosszúak lettek az esték és változatlanul egyedül voltam. Jöttek a kérdések…

Mire volt jó ez a pár hónap? Miért engedtem el a kínálkozó alkalmat? Miért kell egy újabb karácsonyt, szilvesztert úgy töltenem, mint eddig? Ki vagyok én, hogy visszautasítok lehetőségeket, mert néhány pontban nem egyezik a listámmal? Miért gondolom, hogy ezt megengedhetem magamnak? Elfáradtam már megint a várakozásba. Hiába nézegettem a fényképeket, hiába kerestem újabb helyeket, olvastam történteket, hogy legyenek új terveim mire jön a tavasz. Nem volt hova menekülni…

Nem értettem, mert azt hittem, hogy mindent megtettem, hogy életem legnagyobb feladatát megoldjam. Szabadságon voltam az ünnepek alatt, sokat nyomkodtam a TV-t, szembe jött elég sűrűn egy hirdetés. Új társkereső oldal – új lehetőség. Egyszer már megpróbáltam, azt mondtam soha többé és tessék megint regisztrált tag vagyok. Kaptam leveleket. Találkoztam az íróikkal. Megismertem élettörténeteket.

Elgondolkodtam tudnék-e beilleszkedni számomra zűrzavaros családi életekbe, édes mostoha lenni, végeláthatatlan válóper közepébe csöppenni, szerető lenni, akit csak a kocsiból lehet felhívni és üzleti megbeszélésnek álcázni.

A fenti kérdések ugyanúgy zúgnak a fejemben továbbra is, betéve tudom a listám, annyit olvastam, hogy nehogy meginogjak. De valami vagy valaki nem engedi, hogy elfogadjam a lehetőségeket. Nem én vagyok, mert én elfogadnám, csak ettől a szívszorító érzéstől szabaduljak már! Reményem van csak, hogy a hitem az, ami nem engedi. A hitem abban, hogy boldog akarok lenni. Jelenleg nincs másom, csak ez…

feher

 

zaszlok

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.